Oživme tóny, ktoré spájajú generácie, Kolárovo so svetom
Pohnuté 20. storočie písalo dejiny nielen ľudí, ale aj ich majetku. Jeden z takých príbehov má aj Koncertné Harmónium firmy Al. Hugo Lhota v Evanjelickom cirkevnom zbore v Kolárove.
Náš príbeh začal na konci 19. storočia za Františka-Jozefa v Severných Čechách. S rastom popularity klavíra tu vznikali mnohé menšie aj väčšie firmy vyrábajúce klávesové nástroje, mnohé z nich dosiahli svetovú kvalitu. Firma Al. Hugo Lhota bola jednou z nich, okrem klavírov vyrábali aj harmóniá. Firma však po vyhorení v roku 1902 zanikla a prevzala ju dodnes svetoznáma firma Petrof. Jedným z unikátnych kusov, vyrobených pod menom Hugo Lhota, bolo aj naše harmónium.
Vyrobené bolo pred rokom 1908 pre Jubilejnú výstavu v Prahe, kde bol tento skvost ocenený zlatou medailou. Prekrásne harmónium sa následne ocitlo v rukách majetného textilného továrnika Floriana Hernycha v Ústí nad Orlicí. Tu dlhé roky dominovalo spoločenským priestorom novopostaveného rodinného sídla – secesnej vily. Počúvať jeho harmónie bolo vždy sviatkom. Až do pohnutých povojnových rokov.
Rodina továrnika po roku 1945 prišla o továrne, v roku 1948 bola jeho vila prenajatá odborárom a harmónium sa sťahovalo. Syn továrnika Hernycha, vtedy už len riaditeľ bavlnárskych závodov, ho ponúkol na predaj. Cez inzerát. V Pravde. Za zlomok jeho skutočnej hodnoty.
Na druhom konci republiky, na južnom Slovensku, sa však naopak rodili nové veci. Slováci presídlení z Maďarska zakladali nové evanjelické zbory a tak, vtedy vznikajúci cirkevný zbor evanjelikov v Kolárove odkúpil toto vzácne harmónium pre svoje potreby. Dlhé roky slúžilo v modlitebni, sprevádzalo bohoslužobné spevy, deti sa pri ňom učili spievať Tichú noc…
No časy sa zmenili, domácich v zbore v Kolárove postupom času ubúda. Zvuk harmónia bol nahradený jednoduchším syntetizátorom a ani Vianočné piesne na ňom už nezaznievajú. Nemôžu. Je poškodené a potrebuje renováciu. Jediný, kto z neho má teraz radosť sú červotoče.
Nad jeho ďalším osudom visí otáznik.
Jeho renovácia je odhadnutá na cca 6000 €, čo však je nad možnosti malej farnosti, ktorá v Kolárove ostala.
Ja tu však nádej na oživenie tohto nástroja.
V Kolárove sídli aktívna a kvalitná Základná umelecká škola, ktorá vychovala už množstvo špičkových hudobníkov. Medzi nimi aj organistu Istvána Nagya, ktorý okrem toho, že pravidelne koncertuje na organoch a harmóniách doma aj v zahraničí, učí aj na miestnej ZUŠ. Miestni pedagógovia majú záujem o využitie tohto nástroja a priestoru na koncerty, snáď perspektívne aj na interpretáciu pre študentov.
Pomôžme spolu harmóniu nabrať nový dych.
Vyjadrili sa o Harmóniu:
„Videl a vyskúšal som ho na návšteve v Kolárove, spravil na mňa dojem, je to impozantný nástroj, dvojmanuál s krásne zdobenou skriňou a prospektom. Na prvý pohľad je to jedinečný nástroj a zasluhuje si renováciu.“ /Ján Hroboň, biskup západného dištriktu ECAV/
„Pár dní pred veľkonočnými sviatkami som mal možnosť vyskúšať harmónium v evanjelickej modlitebni v Kolárove. Síce som mal informácie o existencii tohto harmónia, no netušil som, že v našom Kolárove sa skrýva skutočný skvost: tzv. majstrovské harmónium (Kunstharmonium), ktoré sa tešilo veľkej popularite koncom 19. a začiatkom 20. str. a ktoré slúžilo nielen pre bohoslužobné ale aj pre koncertné účely. Nástroj ma sprv očaril bohatou ornamentikou fasády, následne ušľachtilou širokou škálou typických harmóniových zvukových farieb.“ /István Nagy, organista a učiteľ/
___________________________________________
Keltsük életre a dallamokat, amelyek generációkat kötnek össze – Gútát, a világgal.
A 20. század viharos eseményei nemcsak az emberek, hanem tárgyaik történetét is formálták. Egy ilyen különleges történet főszereplője a gútai evangélikus gyülekezet „Al. Hugo Lhota“ márkájú koncertharmóniuma is.
Történetünk a 19. század végén, I. Ferenc József osztrák-magyar császár uralkodása alatt kezdődött Észak-Csehországban. A zongoramuzsika népszerűségének növekedésével számos kisebb és nagyobb billentyűshangszer-készítő műhely alakult, amelyek közül több világszínvonalú minőséget képviselt. Ezek egyike volt az Al. Hugo Lhota cég, mely zongorák mellett harmóniumokat is készített. Sajnos az üzem 1902-ben leégett, de működését átvette a ma is világhírű Petrof cég. Az általuk készített egyedi darabok egyike a mi harmóniumunk is.
Ez a gyönyörű hangszer 1908 előtt a prágai Jubileumi Kiállításra készült, ahol aranyéremmel tüntették ki. Ezt követően Ústí nad Orlicíban Florian Hernych textilgyáros tulajdonába került, ahol hosszú éveken keresztül szecessziós villája társalgójának ékessége volt. Dallamai ünnepi alkalmakat tettek felejthetetlenné egészen a háború utáni időkig.
1945 után a Hernych család elvesztette gyárait és a villa 1948-ban szakszervezeti bérlemény lett. A gyáros fia, aki ekkor már csak a pamutgyárak igazgatója volt, egy újsághirdetésen keresztül, valós értékének töredékéért, eladásra kínálta a harmóniumot.
Eközben az ország másik végén, Dél-Szlovákiában új élet kezdődött. A Magyarországról áttelepített szlovákok új evangélikus gyülekezeteket alapítottak, melyek közül az újonnan alakult gútai gyülekezet saját használatra megvásárolta ezt a különleges harmóniumot. A harmónium hosszú éveken keresztül szolgált az imaházban, kísérte az istentiszteleti énekeket és a gyerekek karácsonyi énekeit is.
Az idő múlásával a gútai gyülekezet tagjainak száma fokozatosan csökkent. A harmónium hangját felváltotta a szintetizátor s többé már a karácsonyi énekek sem szólal(hat)tak meg rajta. Nem is tudtak volna, mivel a hangszer megsérült és felújításra szorult.
A harmónium jövője bizonytalan lett.
A felújítás költsége előzetes számítások alapján kb. 6000,- €, ami meghaladja a gútai kis gyülekezet anyagi lehetőségeit.
Van azonban remény a hangszer újjászületésére. Gútán működik egy aktív és magas színvonalú alapfokú művészeti iskola, amely számos kiváló zenészt nevelt már ki. Köz(öt)tük van Nagy István orgonaművész, aki mindamellett, hogy rendszeresen ad koncertet itthon és külföldön orgonán és harmóniumon, a helyi alapfokú művészeti iskolában is tanít. A harmónium felkeltette a helyi pedagógusok érdeklődését is, s remélhetőleg a jövőben a diákok oktatásában is szerepet kaphat majd.
Segítsünk együtt új életet lehelni a harmóniumba!
Vélemények a harmóniumról:
„Gútai látogatásom során láttam és kipróbáltam a harmóniumot. Lenyűgözött ez az impozáns duplamanuálos hangszer, gyönyörűen díszített szekrényével és előlapjával. Már első pillantásra is egyedi mestermű, megérdemli a felújítást.”
Ján Hroboň, az ECAV nyugati kerületének püspöke
„Néhány nappal a húsvéti ünnepek előtt lehetőségem volt kipróbálni a gútai evangélikus imaház harmóniumát. Bár tudtam a hangszer létezéséről, nem sejtettem, hogy Gútán egy igazi kincs rejtőzik: egy úgynevezett mesterharmónium (Kunstharmonium), amely a 19. század végén és a 20. század elején nagy népszerűségnek örvendett, s amely nemcsak istentiszteleti, hanem koncertigényeket is kielégített. A hangszer először gazdag ornamentikájával nyűgözött le, majd pedig nemes, szélesskálájú, tipikus harmóniumhangszíneivel.”
Nagy István, orgonaművész és tanár